Június 6-án, délben Tatár Sándorral (a veresegyházi Tavirózsa Egyesület alelnökével) és 12 lelkes 8.b osztályos tanulóval útnak indultunk a szadai Főtérről. 

- Hova is megyünk? - kérdezték a gyerekek. 

- Valami lápi pócokat telepíteni, valami tóba! - hangzott a bizonytalan válasz. 

Mi is az a lápi póc, és hol vannak egyáltalán Szadán tavak a fő téri szökőkúton kívül? 

Nos, a lápi póc, bár rendkívül kis méretű (7-8 cm-es) halfaj, az értéke óriási, példányonként 250.000 Ft, mi pedig kereken 100 darabot helyeztünk el a Tavirózsa Egyesület által létrehozott fenyvesligeti Illés-tóba, a Szadai Mintaterületen. A póc a csontos halak főosztályába, a sugarasúszójúak alosztályába, a csukaalkatúak rendjébe és a pócfélék családjába tartozik. A vízinövények nyújtotta rejtekhelyéről, lesből kapja el azokat a gerinctelen vízi élőlényeket (pl. szúnyoglárvákat), amelyek még nála is kisebbek, tehát ragadozó. A halfaj fokozottan védett, egykor a veresegyházi tavakban is bőven volt belőlük. Ez az ősi maradványfaj a lápok, mocsarak lecsapolása miatt napjainkra nagyon megfogyatkozott, ezért kell annyira óvni. 

A gyerekekkel és Sándorral nagyon óvatosan tálakba tettük a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékén szaporított kis halacskákat, hozzászoktattuk őket a hideg tóvízhez, majd útjára bocsátottuk a 100 kis lápi pócot. Sándor mesélt nekünk a tóba telepített különleges úszó nádasról (úszólápról) és a rajta ültetett mérges, de mégis védett csomorikáról is, sőt még ajándékokkal is készült.

A nagy melegre való tekintettel oda- és visszafelé is belefért egy kis fagyizás a kirándulásba. Remekül éreztük magunkat, köszönöm Sándornak a közreműködést.

A Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogramot a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás 2017 programja támogatja.