“Az eszményi szép apostola.

Nemzeti történelmünk festője.

A magyar rajztanárság nevelője.

A Képzőművészeti Főiskola igazgatója.”
A szadai Székely Bertalan sírszobor felirata. (1943)

 

Ádámosi Székely Bertalan Kolozsváron született 1835. május 8-án, és 75 éves korában, 1910. augusztus 21-én Mátyásföldön hunyt el. Magyar festő, a romantikus magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője. A Szadán eltöltött nyarak emlékét számos festménye őrzi.

 

Kiváló pedagógus volt. Eredetileg mérnöknek készült Bécsben, de 1851-ben átiratkozott az akadémiára, majd Waldmüller szabadiskolájába járt. 1859-ben Drezdába ment, ezután Münchenben képezte magát. Megfordult Berlinben, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Londonban. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. 1858-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, Marchendorfban dolgozott, ahol meg is nősült. 1862-ben Pestre költözött. 1866-tól ismét Magyarországon dolgozott. E korszak freskófeladatai mellett főként portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. A 1880-1890-es években készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt, majd 1905-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki. Korának legnagyobb elméleti műveltséggel bíró mestere volt, akinek irodalmi munkássága is jelentős.
 

Székely Bertalan és Szada közötti kapcsolatot a falusiak által a festő köré szőtt legendák fonják erős kötelékké. Vásárhelyi József, a község helytörténetének kutatója, Székely Bertalan szadai kultuszának első feltárója még az ötvenes években gyűjtötte össze az idős emberektől a festőhöz kötődő anekdotákat, legendákat. Egy gyermekszerető, adakozó, elnéző öregembert őrzött meg a helyiek emlékezete, aki a tejhordó kisfiú zsebébe rendszeresen egy krajcárt csúsztatott, búcsú után elhalmozta a gyerekeket vásárfiával, a körtetolvaj szomszédoktól szemrehányás helyett újra megvette saját körtéjét. A Székely Bertalan és Szada közti kapcsolat mélységét azonban az a történet fejezi ki legmegragadóbban, mely szerint egy alkalommal a festő épp akkor állt kinn kertje kapujában, mikor a szomszéd hajtotta haza tehéncsordáját:

„-Ugyan nagyságos uram, miért éppen most áll ki a kapuba, amikor oly igen nagy port vernek fel ezek az állatok?”

Mire Székely válasza:

„-Kedves szomszéd uram, ha szeretem ennek a falunak a fáit, a dombjait, a lankáit, hogyne szeretném akkor a porát is…”

 

Források:

http://hu.wikipedia.org

http://www.revart.eoldal.hu